May I?

I saw you. I met you.
I talked to you. Done.
That proved to be enough
For my thoughts to run
Ahead in time and space,
To a beautiful and scary place
Where reason’s sharp and watchful eye
Cannot reach and warn me why
I should turn back.

The bits of you
That I got to know
Were not enough,
So I put on a show
For my own hungry eyes:
I dreamt a lot of lovely lies
And slowly made myself believe
That finally my doubts would leave
My silly heart.

Such dreams make a treachero…

Tökfőzelékes

Hasára fordul a nap, és kacag,
pár órát mintha úgy bulizna még,
mit érdekel minket vacak
színeivel az alkonyati ég.

Randevúra készül most a város,
ezer lámpás fején a diadém,
minden este korhatáros
bálba indul sok zörgő szekerén.

Így leszünk mi is busszal utazók,
a csodával, hogy vagyunk mi ketten.
És tökfőzelékhez valót
veszünk végül a szupermarketben.

Újkori démonűző

Nézd.
A fejedben ott van egy feledhetetlen,
Kötélen ficegő, esernyővel kalimpáló,
Babatestre húzott neccháló,
És te őt nevezed kötéltáncosnak.
Benned minden gondolatot átmostak?
Hol vagy te, kit én szerettem,
Hol vagy te, kit én kerestem,
Meg különben is.
Ne dirigálj,
Míg arra kötélre ernyő nélkül fel nem állsz,
Nézd, én itt lebegek a semmi felett,
Pedig engem a félelem ráz,
Hogy leesem,
De csak azt lesem, te hogy vergődsz odalenn.
Hova lettek a ezüstszín szárnyaid?
Ninc…

Napfényes délelőtt

Sebtében vágtam le a hajamat,
apró cikkek, cakkok csipkézik
a csacska szálak végeit.
Közöttük megvillan az arcod,
sóhajtok, sóhajtasz és két vágás
szünetében kisomfordálsz.
Nem a te hibád.
Nem tehetsz az erőről, amim van.
Nem tehetsz a fekete lyukról
ami a lelkedben zabál.
De sajnos kifogyott a hűtőm,
a kamrakulcsra pedig még
nem vagy jogosult.

Zuhanás

Olyan volt, mint a méz.
Édes lebegés, vak futkározás,
S nyikkanva csúsztunk el vizes füvön.
Olyan volt, mint a tej.
Fehér köd, selymes áramlat,
És hinni akartuk: nem ér véget.
Túl akartuk élni, csak túlélni,
Hogy lehessen holnap is.
Bele sem gondoltunk,
Féltünk, és reméltünk,
Pedig lehetett volna,
Máshogyan, másképpen,
De mi kapaszkodtunk,
Féltünk leesni, így olyan volt,
Mint a halál árnyéka: fekete.
Aztán ismét megcsúsztunk a füvön,
Túlcsúsztunk, s leestünk,
S zuhantunk oly…

Névtelenül

A múzsám vagy, de nem szeretlek.
Ha nincs több vers, majd elfeledlek.
Emlékedet csak használom,
Mikor nem elég az álom,
Mikor az élet túl sivár,
S ihletem nincs. Mikor nem vár,
Tárt karokkal otthon senki,
Emléked jó elővenni.
Szép volt. Jó volt. Vége. Elmúlt.
Arcod lassan árnnyá fakult.
Írnom kell, s hát rólad írok.
Nem szégyellem, hogyha sírok.
Könny közt könnyebben fakad dal.
Hiába ragadsz magaddal,
Csak a dal kedvéért látlak,
Csak a dallamért imádlak.
S amint cseng már a sz…

Várhat még rám...

Várhat még rám a kanyar után
Egy titkos út vagy új kapu tán,
S bár róttam én már ős köveit;
A nap immáron úgy közelít,
Mikor lábam végre
A titkos ösvényre jut,
Mely a Holdtól Nyugatra,
Naptól Keletre fut.